Az Itivuttaka a théraváda kánon egyik legősibb szövege. E 112 bölcsmondásból álló gyűjtemény a Szutta-pitaka ötödik könyvének, a Khuddaka-nikájának negyedik fejezetét képezi. Ősi eredetét bizonyítja, hogy már a második zsinat idején, azaz a Buddha halála után száz évvel is „itivuttakáknak”, „idézeteknek” nevezték a szóbeli hagyomány egyik műfaját. Igencsak valószínű, hogy a mondások nagy része valóban magától a Buddhától származik, és szinte változatlan formában adták át szájról szájra az évszázadok során.
A visszatérő formulával bevezetett aforizmák két jól elkülöníthető részből állnak. Az első egy prózai idézet, a második ritmikus stanza (gáthá), ami költői formában ismétli meg az első rész tartalmát. A bölcsmondások a korai buddhizmus erkölcsi alaptanításait, a szerzetesi élet legfontosabb erényeit fejtik ki. Fogalmazásuk átfogó, lényegre törő és könnyen érthető, így a szöveg a korai buddhizmus idején elsősorban a világi hívők és a szerzetesjelöltek körében volt népszerű.
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Nem látok ám én más akadályt, mint a nemtudás akadályát. Általa gátolva szaladnak át a lények újra meg újra a születések kapuján. Mert, ó tanítványok, a nemtudás akadályától gátoltan szaladnak át a lények újra meg újra a születések kapuján.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Nem más miatt vándorolnak a lények nappal és éjjel, mint a tompaság akadálya miatt. Akik azonban kivetik magukból a tompaságot, és a sűrű sötétet átdöfik, azok nem térnek vissza többé; mert nincsen rá okuk.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Nem látok ám én más köteléket, mint a szomj kötelékét. Ebbe kötözve szaladnak át a lények újra meg újra a születések kapuján. Mert, ó tanítványok, a szomj kötelékével kötve szaladnak át a lények újra meg újra a születések kapuján.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„A hosszú időn át bolyongó ember, kinek a szomj az útitársa, sem ezen a Földön, sem a túlvilágon nem bírja le tetteivel a születések futását. Ám ha e módon nagy nyomorúságnak ismerte fel a szomjas szenvedés születését, hát vezessen a szomjból kilábalt tanítvány magányosan és nem kötődve tiszta életet.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Van egy dolog, ami ha lábra kél, hát sokaknak bajt hoz, sokaknak balszerencsét, sokaknak áldatlanságot, bajára, balsorsára az isteneknek és az embereknek. És mi légyen ez a dolog? A közösség meghasonlása. Tanítványok, ha a közösség meghasonlik, akkor civódás van mindenfelől, acsarkodás van mindenfelől, és nemcsak a még nem tiszták nem jutnak tisztaságra, de némely tiszták is visszazuhannak.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Pokolba, szakadékba zuhan egy világkorszakon át, ki a közösség meghasonlását okozza. Pártoskodásnak örülve, nemtelen tanításnak élve biztonságából kihullik. Ha az összetartó közösség szakadását okozta, egy világkorszakon át kínzatik majd a pokolban.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Van egy dolog, ami ha megszilárdul, hát sokaknak hoz áldást, sokaknak jószerencsét, sokaknak üdvöt, üdvére, boldogságára az isteneknek és az embereknek. És mi légyen ez a dolog? A közösség összetartása. Tanítványok, ha a közösség összetart, akkor nincsen civódás semerről, nincsen gyalázkodás semerről, nincsen sugdolózás semerről, nincsen acsarkodás semerről, a nem tiszták tisztaságra jutnak, a tiszták pedig megerősödnek.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Áldásos, ha összetart a közösség és az, mi az összetartókat segíti. Ki az összetartásnak örvendezik és üdvös rendben él, biztonságából nem hullik ki az. Ha a közösség összetartását segítette, egy világkorszakon át örömet élvez majd az egekben.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Mikor egy személy egy világkorszakon át vándorol születésről születésre, hát akkora csontdomb, csonthalom, csontvázkazal gyűlik fel utána, mint ez a Vépulla hegy! És ha össze akarnák gyűjteni azt, hát szedegethetnék az idők végezetéig.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Heggyé nőne egy személy csontmaradéka egy világkorszak alatt, a Nagy Bölcs így tanította. A Vépulla hegy pedig nagyobb a Keselyűcsúcsnál Magadha földjén, Giribbadzsában. De amint e személy teljes bölcsességgel a Nemes Igazságokat belátja: a szenvedést, a szenvedés okát, a szenvedés lebírását és a Nyolcrétű Nemes Ösvényt, hát akkor már legfeljebb hétszer szalad át a születések kapuján, széttép minden köteléket, véget vet a szenvedésnek.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Két dolog van, mi a tanítványt már mostani születésében boldogtalanná teszi, bajba, kétségbeesésbe, fájdalomba taszítja, testének elmúlása, halála után pedig a rossz útra vezérli. És mi légyen ez a kettő? Ha figyelmetlen az érzékek kapujában és mértéktelen az étkezésben. Ti tanítványok, ez az a két dolog, mi a tanítványt már mostani születésében bajba, kétségbeesésbe, fájdalomba taszítja, testének elmúlása, halála után pedig a rossz útra vezérli.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen: „Szem, fül, orr, nyelv, test és elme – ha a tanítvány nem figyel eme kapukra, mértéktelen az étkezésben, és nem fékezi meg érzékeit, akkor majd szenvedésre jut, testi és lelki fájdalomra. Lázas testtel és lázas tudattal éjjel és nappal boldogtalan.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Két dolog van, mi a tanítványt már mostani születésében boldogságra segíti, megóvja bajtól, kétségbeeséstől, fájdalomtól, testének elmúlása, halála után pedig a jó útra vezérli. És mi légyen ez a kettő? Ha figyelmes az érzékek kapujában és mértékletes az étkezésben. Ti tanítványok, ez az a két dolog, mi a tanítványt már mostani születésében boldogságra segíti, megóvja bajtól, kétségbeeséstől, fájdalomtól, testének elmúlása, halála után pedig a jó útra vezérli.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Szem, fül, orr, nyelv, test és elme – ha a tanítvány figyelmes eme kapukban, mértéktartó az étkezésben és megfékezi érzékeit, akkor majd boldogságra jut, testi és lelki örömre. Láztalan testtel és láztalan tudattal éjjel és nappal boldog az.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Nemtudás előzi meg az áldatlan dolgok születését, szégyentelenség és durvaság jár a nyomában. Ám tudás előzi meg az áldásos dolgok születését, szemérem és tapintat jár a nyomában.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Minden rossz utak ezen a Földön és a túlvilágon a nemtudásban, a vágyak és sóvárgások felgyűlésében gyökereznek. Ki gonosz vágyat táplál szívében, az szégyentelen és gátlástalan, és mert gonosz születik belőle, hát szakadékba zuhan. Vesse ki ezért szívéből a tanítvány a vágyat, sóvárgást és nemtudást, támassza fel a tudást, és hagyjon el minden rossz utat.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Nagyot veszítenek mindama lények, akik híjával vannak a Nagy Bölcsességnek. Ezek már mostani születésükben boldogtalanul élnek, bajban, kétségbeesésben és fájdalomban, testük elmúlása, haláluk után pedig a rossz út lesz a jussuk. Ám a Nagy Bölcsességgel bíró lények nem szenvednek hiányt. Ezek már mostani születésükben boldogságra jutnak, híján a bajnak, kétségbeesésnek, fájdalomnak, testük elmúlása, haláluk után pedig a jó út lesz a jussuk.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Nézd a világot és annak isteneit, amint a Bölcsesség híján a névbe és alakba keverednek. Azt vélik, ez a valóság. Az a legnemesebb Bölcsesség a világon, ami áthat mindeneket, az újjászületést teljesen megszünteti, a létesülést teljesen felismeri. Ama Felébredetteket irigylik az emberek és az istenek, akik utolsó testüket viselik telve Bölcsességgel és elmélyedéssel.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Van egy születetlen, fel nem kélt, nem teremtett, nem alakított. Tanítványok, ha nem létezne ez a születetlen, fel nem kélt, nem teremtett, nem alakított, hát akkor a születettből, felkéltből, teremtettből, alakítottból kivezető utat sem lehetne megtalálni. Tanítványok, mivel létezik a születetlen, fel nem kélt, nem teremtett, nem alakított, hát ezért lehet a születettből, felkéltből, teremtettből, alakítottból kivezető utat megtalálni.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Bizony, nem elégséges a boldogságra a született, felkélt, teremtett, alakított, múlandó, vénülő, halandó, kórság hálójába vetett, törékeny, ételből keletkezett. A kiút ebből a béke, az érzékek számára felfoghatatlan, állandó, születetlen, fel nem kélt állapot, ami mentes a bajtól és a szenvedéstől. Ez a fájdalmak megszűnése, a folyamatok szentséges csillapodása.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Háromféle vágy létezik. És melyik ez a három? Az érzéki élvezetek iránti vágy, a létesülés iránti vágy és a tiszta élet iránti vágy. Tanítványok, ez hát a háromféle vágy.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„A Felébredett összpontosult, tudatos, elmélyült tanítványa a háromféle vágyat és azok forrását jól ismeri. Azt a helyet is, ahol eltűnnek azok, azt az ösvényt is, mi megszüntetésükhöz vezet. A háromféle vágy megszűnte után ez a tanítvány szenvedélytelen, magányos, ellobbant teljesen.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Háromféle szomj létezik. És melyik ez a három? Az érzéki élvezetek iránti szomj, a létesülés iránti szomj és a megszüntetés iránti szomj. Tanítványok, ez hát a háromféle szomj.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„A halál béklyójába vetettek a szomj kötelékébe kötötten szenves tudattal újra meg újra születnek. A szentséghez el nem jutott eme emberi lények születésbe szaladnak újra meg újra, meghalnak, visszaszületnek. Akik azonban a szomjat elvetik, azok az újbóli létesülés szomjától megszabadulnak, a másik partot még e földi világban elérik, a behatásokat megszüntetik.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! A tisztátalan életnek három módja létezik. És melyik ez a három? A tisztátalan cselekvés, a tisztátalan beszéd és a tisztátalan gondolkodás. Tanítványok, ez hát a tisztátalan élet háromféle módja.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Ki tisztátalan módon cselekedett, szólt és gondolkodott, és elkövetett sokféle, hasonló hibát, ki az áldásos tetteket elmulasztva áldatlanságot hagyott maga után, hát az a balga a pokolra jut, ha teste elenyészik.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! A tiszta életnek három módja létezik. És melyik ez a három? A tiszta cselekvés, a tiszta beszéd és a tiszta gondolkodás. Tanítványok, ez hát a tiszta élet háromféle módja.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Ki elkerülte a tisztátalan cselekvést, beszédet és gondolkodást, és elkerült sokféle hasonló hibát, ki az áldatlan tetteket feledve áldást hagyott maga után, hát az a bölcs a mennybe jut, ha teste elenyészik.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Háromféle fiúra akadtok majd a világban. És melyik ez a három? Az előkelő születésű, az egyenrangú és az alantas születésű.
Tanítványok, kit nevezünk hát előkelő születésűnek? Tanítványok, egy fiúnak olyan szülei vannak, kik nem kérték a Felébredett, a Tan és a Közösség menedékét, nem mondtak le az ölésről, a nem adott elvételéről, a tisztátalan életről, a hazug beszédről, a részegítő italok élvezetéről, erkölcstelenek és a gonosz martalékai. Ha ezeknek olyan fia van, aki kérte a Felébredett, a Tan és a Közösség menedékét, lemondott az ölésről, a nem adott elvételéről, a tisztátalan életről, a hazug beszédről, a részegítő italok élvezetéről, erkölcsös és a jónak él – tanítványok, hát ebben az esetben nevezzük a fiút előkelő születésűnek.
Tanítványok, kit nevezünk hát egyenrangúnak? Tanítványok, egy fiúnak olyan szülei vannak, kik kérték a Felébredett, a Tan és a Közösség menedékét, lemondtak az ölésről, a nem adott elvételéről, a tisztátalan életről, a hazug beszédről, a részegítő italok élvezetéről, erkölcsösek és a jónak élnek. Ha ezeknek olyan fia van, aki ugyancsak kérte a Felébredett, a Tan és a Közösség menedékét, lemondott az ölésről, a nem adott elvételéről, a tisztátalan életről, a hazug beszédről, a részegítő italok élvezetéről, erkölcsös, és a jónak él – tanítványok, hát ebben az esetben nevezzük a fiút egyenrangúnak.
Tanítványok, kit nevezünk hát alantas születésűnek? Tanítványok, egy fiúnak olyan szülei vannak, kik kérték a Felébredett, a Tan és a Közösség menedékét, lemondtak az ölésről, a nem adott elvételéről, a tisztátalan életről, a hazug beszédről, a részegítő italok élvezetéről, erkölcsösek, és a jónak élnek. Ha ezeknek olyan fia van, aki nem kérte a Felébredett, a Tan és a Közösség menedékét, nem mondott le az ölésről, a nem adott elvételéről, a tisztátalan életről, a hazug beszédről, a részegítő italok élvezetéről, erkölcstelen és a gonosz martaléka – tanítványok, hát ebben az esetben nevezzük a fiút alantas születésűnek.
Így szólt a Magasztos, ezért van ez a következőképpen:
„Előkelő születésű, egyenrangú fiút kíván magának a bölcs. Nem kíván alantas születésűt, családja megrontóját. Az az igaz fiú ebben a világban, ki hívő. Hittel, erénnyel, rosszakarattól megszabadultan, a közösség szavát megértve ragyog az ilyen, mint felhőtlen éjen a Hold.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
*
Imígyen szólt a Magasztos, így szólt a Szent, így hallottam:
– Ti tanítványok! Olyan ez, mintha egy ember lefelé sodródna egy folyó kedves-kellemesnek tűnő áramán, de meglátja őt a partról egy éles szemű férfi, és így szól hozzá: „Ember, figyelj! Noha most lefelé sodródsz egy folyó kedves-kellemesnek tűnő áramán, de amott egy tó vár, hullámos, örvényes, krokodilos, szörnyeteges! Ha odaérsz, halálra jutsz és halálos fájdalomra.” Ó, tanítványok, ha az az ember elhiszi a másik szavát, hát kézzel-lábbal fog az árral szemben evezni.
Ti tanítványok! Azért mondtam e példázatot, hogy megértessek véle valamit. Értelme pedig a következő:
Tanítványok, a folyó sodra jelenti a szomjat.
Tanítványok, a kedves-kellemesnek tűnő jelenti a hat hajlékot. Tanítványok, a tó amott jelenti az öt lehúzó köteléket. Tanítványok, a hullámok jelentik a mérget és a kétségbeesést.
Tanítványok, az örvények jelentik az öt érzéki örömöt.
Tanítványok, a krokodilok és a szörnyetegek jelentik az asszonyokat.
Tanítványok, az árral szemben jelenti az érzéki örömöktől való megszabadulást.
Tanítványok, a kézzel-lábbal evezés jelenti az erőfeszítést.
Tanítványok, a parton álló éles szemű férfi jelenti a Tökéletest, a Szentet, a Teljesen Felébredettet.
„Még kínok közepette is adjon fel minden érzéki élvezetet, ki a jövendő legfőbb biztonságára törekszik. Tökéletesen megismerve, tiszta szellemmel élje a megváltást mindenütt. A tiszta életnek ezt a hatalmas utódját ‚világ végére menőnek’, ‚átérőnek’ nevezik.”
A Magasztos mondta ezt is, így hallottam.
* * *
Az eszme, amely az Evangéliumokban, a Bibliában, a Koránban, az Upanishadokban van kifejezve, nem azért válik igazsággá, mert olyan könyvekben van kifejezve, amelyeket szenteknek tekintenek. Igaznak tartani mindazt, amit olyan könyvek tartalmaznak, amelyeket szenteknek tartanak, nem más, mint a könyvek bálványozása és sokkal veszedelmesebb, mint minden más bálványimádás.
* * *
Könnyen lehet élni a világon, ha a közvéleményt követi az ember, és csak a magányban hódol a saját véleményének. Az az erős ember, aki a tömegben megőrzi a magánosság nyugalmát és függetlenségét.
* * *
Önmagunkat legyőzni: a legjobb eszköz arra, hogy minket ne győzzenek le. Saját magunkat megfékezni: a legjobb eszköz arra, hogy más ne uralkodjék felettünk.