Néhány szó a New Age-ről

László András

A jelenkori ‚pseudospirituālis’ eltévelyedések és eltévelyítések legszélsőségesebb formáit – úgy tűnik – a ‚New Age’ irányzata és mozgalma képviseli.

A ‚New Age’ (Új Korszak) a Vízöntő-korszakra és az ezzel kapcsolatos megújulásra utalva választotta meg a nevét – azt tételezve, hogy a Vízöntő-korszak (helyesen: Vízöntő–Bika–Oroszlán–Skorpió-kiemeltségű ‚praecessiōnālis’ korszak) alapvetően már elkezdődött. A kezdet időpontjának meghatározása körül igen nagy a bizonytalanság: vagy már a 18. század végén, vagy a 19. században, vagy a 20. században elkezdődött, vagy a 20. század hátralévő éveiben, vagy a 21. században, de a 22. század elején feltétlenül el fog kezdődni – a ‚New Age’ irányzatának hívei szerint.

Noha a ‚stabilis’ csillagkép-kereszt kiemeltségének az előjelei már igen régóta tapasztalhatóak, és a 20. század első, még inkább a második, és különösen a harmadik harmadában szélsőségesen felerősödtek: az Északi ‚hemisphaera’ Tavaszpontja (a ‚tropicus’ állatöv Kos-jelének a 0°-a) még nem lépett át sem a 30°-osnak, sem a mintegy 35-47°-osnak felfogott Vízöntő csillagképbe. Ez olyan tény, amely nem képezheti semmiféle – komoly megalapozottsággal előkészített – vita tárgyát.

Az elsősorban indiai (de nem csupán indiai, hanem például a Ptolemaios-i) ‚astro-chrono-symbolistica’ elvei szerint az Északi hemisphaera Tavaszpontja Kr. u. 139-ben = +139-ben lépett át a 30°-osnak felfogott Halak csillagképbe. Az astronomiai szempontokat is figyelembevevő – általunk kidolgozott – ‚exactificātiō’ szerint az átlépés Kr. u. 171 = +171 körül történt (±9 év). (A Fagan-szerinti átlépés Kr. u. 221 = +221-ben volt.) Vannak olyan nyugati szerzők, akik ezekkel az elvekkel szembehelyezkednek, és a Kr. e. 1., 2., 3., 4. századra teszik az átmenetet – olykor keleti források félreértése alapján.

Az Északi hemisphaera Tavaszpontjának a 30°-osnak felfogott Halak csillagképből a szintén 30°-osnak felfogott Vízöntő csillagképbe való átlépése – az ‚astro-chrono-symbolistica’ elutasíthatatlan elvei szerint – Kr. u. 2299-ben = +2299-ben fog bekövetkezni. ‚Exactificātiō’-nk szerint erre csak Kr. u. 2332. körül (±9 év) fog sor- kerülni. (A Fagan szerinti átlépés 2376-ban lesz.) Ha a Halak csillagképét és a Vízöntő csillagképét nem 30–30°-osaknak fogjuk fel: az átlépés időpontját még későbbre kell tenni, ellentétben némely nyugati felfogással. Az ezzel kapcsolatos részletes ‚argumentātiō’ majd egy esetleges másik – erre irányuló – tanulmány tárgyát képezheti.

A jelenlegi Kali-Yuga, amelynek az időtartama:

1080 év + 2160 év + 2160 év + 1080 év = 6480 év =

= 1080 év + 4320 év + 1080 év = 6480 év,

s amely Kr. e. 3102-ben, a csillagászati időszámítás szerinti –3101-ben vette kezdetét, Kr. u. 3379-ben (= +3379-ben) vagy e körül fog véget érni. A Kali-Yuga kezdetekor az Északi hemisphaera Tavaszpontja a 30°-osnak felfogott Bika csillagkép 15°-án volt, a végén pedig szintén 30°-osnak felfogott Vízöntő csillagkép 15°-án (vagy annak közvetlen közelében) lesz.

Rövid kitérőként jegyezzük meg, hogy egy Yuga időtartama – s így a Kali-Yugá-é is – 3×2160 = 6480 év, vagyis a ‚cyclus praecessiōnālis’ ‚astro-chrono-symbolistica’-i időtartamának 1/4-e (cf. čakra-pāda). Ennek középidőtartama 2×2160 = 4320 év, amelyet megelőz és követ egy-egy 1080 éves időszak.

A Mahā-Yuga:

A teljes Sŗŝți időtartama 64.800 év, ebből a teljes Mādhŷa-Sŗŝți időtartama 43.200 év.

Más tagozódás szerint:

Ez a Mahā-Yuga Kali-Mahā-Yugá-nak minősül.

A Mahā-mahā-Yugá-k közül az utolsó szintén Kali-jellegű: Kali-Mahā-mahā-Yuga, ennek az összegzett tiszta Sŗŝți-időszaka 648.000 év, az összegzett tiszta Mādhŷa-Sŗŝți-időszaka 432.000 év.

Ezek az időszakok az igen távoli, de teljesen egyértelmű ‚praehistoricum’-ban kezdődtek, nem a legszorosabb értelemben vett történetiség kezdetén, vagyis Kr. e. 3102 = –3101-ben, akkor, amikor Kŗŝņāvatāra elhagyta a földi-emberi világot.

A jelenlegi Kali-Mahā-mahā-Yuga (amelyet olykor nagyvonalúan Kali-Mahā-Yugá-nak vagy Kali-Yugá-nak neveznek) része egy olyan ‚aerá’-nak, amelynek az összegzett tiszta Sŗŝți-időszaka 6.480.000 évig, az összegzett tiszta Mādhŷa-Sŗŝți-időszaka 4.320.000 évig tart, s amelynek korrekt neve Mahā-mahā-mahā-Yuga, vagy Alpālpālpa-Kalpa (Alpa-alpa-alpa-Kalpa). Továbbá:

A jelenlegi Kali-Yugá-n belüli tagolás egyfelől:

másfelől:

Jelenleg a Kali-Yugán belüli Dvāparālpa-Yugá-ban – az Érckor Vaskoron (Ólomkoron), a Sötét-Korszakon belüli ‚quāsi-recapitulatio’-jának a korában van a földi-emberi világ. A kis Kali-Yuga csak a Yuga végén lesz – a Vízöntő–Bika–Oroszlán–Skorpió-kiemeltségű korszakban, amikor az Északi hemisphaera Tavaszpontja a 30°-osnak felfogott Vízöntő csillagképen belül kb. a 24° és a 15° között fog mozogni a Sidericus Zodiacus mentén, mint a Tropicus Zodiacus Kos 0°-a.

Kr. u. 3379 = +3379-ben vagy ezen időpont körül (±36 /±3 év/) nem csupán a Kalyalpālpālpa-, a Kalyalpālpa-, a Kalyalpa- és maga a Kali-Yuga ér véget, hanem a Mahā-Yuga (mint Kali-Mahā-Yuga) Sŗŝți-je is, sőt a Mahā-mahā-Yuga (mint Kali-Mahā-mahā-Yuga) Sŗŝți-je, mi több, a Mahā-mahā-mahā-Yuga Sŗŝți-je is.

Vagyis egy olyan Pūrva-Prālaŷa kezdődik, amely egyfelől 32.400 évig, másfelől 324.000 évig, ismét másfelől 3.240.000 évig fog tartani, amelyet szintén egy 3.240.000 évig, tartó – az eljövendő Mahā-mahā-mahā-Yugá-hoz kapcsolódó Uttara-Pralaŷa fog követni.

A Pralaŷá-n belül az emberi élet Kali-Yuga-alatti lesz – függetlenül attól, hogy a „fehérszürke lovon vágtatva megjelenő” (esetleg fehér-lófejű) Kalkyāvatāra a nagy megtisztítás után megmenti az Új Aranykor csíráit jelentő emberek tudati erőit.

Noha vannak hullámhegyek és hullámvölgyek a Kali-Yugá-n belül, a Kali-Yuga – sőt minden Megnyilvánulás – lényegéhez tartozik az, hogy – a Megnyilvánulások Megnyilvánulatlan Megnyilvánító Urának kivételével – minden hanyatlásban van – alapjában véve és hosszútávon –, ha az akaratlagos, tudatos, szabad és alanyi eredetű ellenmozgás nem szegül ez ellen.

A Vízöntő (bár elementárisan nem a víznek, hanem a levegőnek felel meg) összefüggésben van az elárasztással, a szét- és összemosással, valamint a mindig lefelé történő nivellálással. A stabilis csillagkép-kereszt eljövendő kiemeltségének az időszaka ugyan más színárnyalatokat ad a Kali-Yugá-nak, de az egyre inkább elfeketedő szürkeség alaptónusán igazán nem fog változtatni.

Ezen kitérő révén arra kívántunk rávilágítani, hogy a ‚New Age’ kapcsán eluralkodó optimizmusra semmi ok nem merül fel (mindazonáltal a pesszimizmus sem lehet megalapozott, de a jövő általános földi–emberi szinten megjelenő lehetőségeit figyelembe kell venni).

A ‚New Age’ szabadkőműves befolyások révén kezdett kibontakozni és meghatározódni, mégpedig a destruktív Szabadkőművesség legfőbb és legdestruktívabb ‚oriēns’-ei részéről injektált befolyások által.

A ‚New Age’ – mint irányzat és mint lazán szervezett, de hatékonyan működő mozgalom – a ‚dēviāns’ és ‚dēviātor’-i más irányzatok szériáit építi, szívja magába – függetlenül attól, hogy ezek az irányzatok erről nem vesznek tudomást, vagy akár elutasítják a ‚New Age’ vonalvezetését.

Kiragadott példaként: a Theosophical Society által képviselt ‚pseudo-theosophicismus’ ezek közé tartozik, s ez még a „legjobbak” egyikének számít.

Egyrészt a 19. és a 20. század legtöbb okkultisztikus–álokkultisztikus irányzata helyet kap a ‚New Age’ keretein belül, de a spiritizmus különböző változatai sem maradnak ki. Erős nyomatékkal kapott helyet a sámánizmus (értsd: álsámánizmus), de – nem is túlságosan titkolva – a sátánimádás fő vonulatai is be tudnak férkőzni a ‚New Age’ által „bevett és elismert” irányzatok közé, a boszorkányság pedig egyenesen favorizált e szemléleti mód híveinek körében.

A modern ‚psychologia és psychologismus’ csaknem minden irányvonala élvezheti a ‚New Age’ teljes rokonszenvét, különösen pedig azok, amelyek „hatékonyan alkalmazhatók”.

A hallucigén drogok és ehhez hasonló kemikálék felhasználása (emberi szervezetbe juttatása) vonatkozásában még fenntartásról sem esik szó.

A ‚New Age’ hívei nagy kedvelői az export–import ŷōgá-nak, valamint a „gyakorlati” Zen, a „gyakorlati” Taoizmus, és a Buddhizmus export–import formáinak.

A „régi” és „új” meditációs technikák terjesztése mellett pártfogolják a mesterséges „meditáció” előidézését is (cf. ‚Hemi-Sync’-módszer).

Kétségtelen, hogy a ‚New Age’ vonalhoz csatlakoztak olyan fizikusok is, pl. Capra, akik képesek és hajlandók a pozitíve is megítélhető diszciplináris ‚nyitásra’ a saját területükön. Ehhez azonban nincs szükség a ‚New Age’ irányzatára. Másrészt viszont a szellemi „fizikalizációja” egyáltalán nem idegen a ‚New Age’ reprezentánsaitól.

A ‚New Age’ politikai állásfoglalása: demokratikusan ‚anarchistico-liberālis’ de hívei a politikára csak közvetetten kívánnak hatást gyakorolni, főként politika-megszüntető módon. Kifejezetten nem nevezik magukat annak, ám lényegileg – baloldaliak. A hívek internacionalista–kozmopolita színezetű liberál-anarchizmusa – mint jeleztük – a direkt apolitizmus és az indirekt politizmus formáiban kíván érvényesülni, de irányultságát tekintve likvidatív és destruktív módon.

A ‚New Age’ nyíltan hirdeti a ‚lūnārismus’ fontosságát, sőt, elengedhetetlenségét. Valóban Hold-szerű irányzat ez, szinte fennhéjázóan hirdetett módon éppúgy, mint sejtetetten. Ehhez kapcsolódik a leghatározottabb ‚fēminismus’ és ‚fēminīnismus’ – nem annyira a ‚mātriarchātus’, mint a ‚gynaecocratia’. Amit elérni kívánnak, az ember és az ember világának a ‚fēminīnificātio’-ja: mindent, mindenkit – köztük a férfiakat –, a kultúrát, a társadalmi, családi és az egyéni életet el kell nőiesíteni – a ‚New Age’ hívei szerint.

A ‚New Age’ – mint szemléleti irányzat – bizonyos tekintetben kétségtelenül univerzális. Univerzális, mert szinte minden szemléleti módot, a kor minden szellemi állásfoglalási lehetőségét önnön ideológiájának és gyakorlatának a hatókörébe képes vonni. Mindent befogad, a spirituális és metafizikai tradicionalitás kivételével. A tradicionalitás teljességét is hajlandó magába fogadni, részleteiben és összességében is, de úgy, hogy a tradíciót első ütemben ‚dētrāditiōnālificātiō’-nak, második ütemben ‚contrātrāditiōnālificātiō’-nak veti alá.

A ‚New Age’ irányzata nem üldözi a tradicionalitást, nem fordul szembe azzal, hanem megfosztja lényegi vonásainak jórészétől, és lényegi irányultságával ellentétes irányba fordítja. Az igazi spirituális és metafizikai tradicionalitáson alapuló létszemlélet és benső-külső magatartás mindig a lehető legerőteljesebben hangsúlyozta és hangsúlyozza ma is a jelenkortudat minél messzebbmenő felfokozásának az elengedhetetlen szükségességét. Tökéletes élességű és felfokozott jelenlét-tudat, de ugyanekkor jelenkor-tudat. Enélkül tradicionalitásról nem is beszélhetünk. A tradicionalitás álláspontjából közvetlenül következik a jelenkor pluridimenzionális megismerése, racionális és racionalitás-feletti megértése, a korban rejlő pozitívumok-negatívumok és ambivalenciák sokrétű és sokoldalú figyelembevétele, értékelése és a megvalósításban való alkalmazása.

A tradicionális szemlélet a Sötét Korszak előrehaladott fázisában is pontosan és élesen látja a még itt is megjelenő pozitívumokat, és azokat a lehetőségeket, amelyek révén az ambivalenciákból – sőt a negatívumokból is – pozitívumok extrahálhatók. Továbbá: egyértelműen tisztában van azzal, hogy a Sötét Korszakból egy – az időbeliségre vertikális – tengely mentén és a tudati transzmutáció révén át lehet törni az Érckorba, az Ezüstkorba, az Aranykorba, és mindenen túlemelkedve az időtlen Abszolút Örökkévalóságba.

A földi–emberi létforma általános kereteire vonatkoztatva azonban a spirituális és metafizikai tradicionalitás irányvonala hangsúlyozza a jelenlegi Kali-Yuga határozott meglétét. Hangsúlyozza azt is, hogy a Kali-Yugá-val (mint Kali-Yugával) alapjában véve szembe kell fordulni. Hangsúlyozza azonban azt is, hogy a Kali-Yugá-val (mint az örökkévalóság időbeli reprezentációjával) együtt Iehet, sőt, együtt kell működni, a korszak mozgató tendenciáinak a kiszolgálását messze elkerülve.

Vannak a világon irányzatok – és ezen irányzatok hívei, követői – amelyek és akik szervezetten vagy szervezetlenül különböző belső és külső indítékoknak megfelelően azokkal az erőkkel kooperálnak, kollaborálnak, amelyek a Kali-Yugá-nak (mint Kali-Yugá-nak) a generáló erői; s tudjuk azt, hogy ezek a generáló erők az ember testi–lelki–szellemi világának a degenerálásához és destruálásához vezetnek. A Szabadkőművesség jóformán minden irányvonala – és azok, akik a Szabadkőművesség körül (mellett, alatt, felett) felsorakoznak – kiemelkedően szolidárisak a Sötét Korszakban működő erőkkel, az azokkal való együttműködésre tudatosan, féltudatosan vagy öntudatlanul, de mindig készek. A ‚New Age’ irányzata – számos más irányzat mellett – ezeknek a köröknek, e körök híveinek és az általuk közvetített erőknek a produktuma.

Ezt az irányzatot a spirituális és metafizikai tradicionalitással egyeztetni, azzal szintetizálni egyfelől lehetetlen, másfelől merőben felesleges, ismét másfelől ennek a megkísérlése sajnos csak a Sötét Korszak legsátánibb tendenciáinak szolgálatát jelentené.

A ‚New Age’ irányzat és mozgalom megítélésbeli részletkérdéseivel kapcsolatos problémák taglalása és felülvizsgálata egy következő tanulmány esetleges témája lehet.

* * * *

Ha harc hevében elfog bennünket az indulat, már nem az igazságért, hanem magunkért harcolunk.

* * *

Téved az az ember, aki önmagán kívül véli megtalálni az üdvöt úgy ebben, mint a túlvilági életben.