Minden különösebb előzetes várakozás nélkül, Pap Gábor Csak tiszta forrásból című könyve olvasása közben fogalmazódott meg bennem az alábbi referátum elkészítésének igénye. Elsődleges célom egy ismert fogalmi összefüggés láthatóvá tétele, egy gráf megrajzolása volt, majd ennek megszemlélését követően döntés arról, hogy érdemes-é ez valamire, vagy gyorsan felejthető. Tovább növelte a vizsgálódás esetleges eredményei iránti kíváncsiságomat Kákosy László: Egyiptomi és antik csillaghit, valamint Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve című művének a felszínesnél mélyebb, a mélynél felszínesebb ismerete, néhány további könyv, cikk, előadás tartalmának felderengése. A dolgozat nem tartalmaz a forrásokra utaló szabványos hivatkozásokat, amelynek oka az, hogy maga a szöveges rész tulajdonképpen folyamatos tartalmi idézetgyűjtemény, amit mondattagonkénti utalásokkal szétszaggatni célszerűtlen lett volna. Az asztrológiai alapfogalmak Baktay Ervin könyvében megtalálhatóak, míg pl. a mediterrán és a keleti zodiákus, valamint a Hold-házak kapcsolatáról Pap Gábor említett műve nyújthat eligazítást. Az asztrológiai összefüggések legkomplexebb képi felmutatását Kustár Zsuzsa 1988-as Névadó világtükör c. műve és a hozzá tartozó szöveges ismertetés valósítja meg.
Az alábbiakban kifejtett ábrakészítési, -ismertetési leírás alapját egy asztrológiai, az állatöv egyes jegyei közti összefüggés képezi: nevezetesen az, hogy az egyes jegyek normál sorrendje (a Kostól a Halakig) az értelmi (mentális) tulajdonságok meghatározói, s ezen jegyekhez a „misztikus”-nak nevezett, az érzelmi–hangulati, kis pontatlansággal emocionálisnak nevezhető tulajdonságok köre társul, amin belül a jegyek sorrendje az előzőtől eltérő. (Létezik egy harmadik kör, rend, a testi tulajdonságok köre is, de ez nem bírhat különösebb ábraalkotási jelentőséggel, mivel a normál zodiákus jegyeihez annak ellentétes párjait, pl. a Koshoz a Mérleget, a Mérleghez a Kost stb. kapcsolja.) Táblázatos formában a normál és a misztikus kör elemeinek összefüggései az alábbiakban mutathatóak be:
| Normál (mentális) zodiákus | Misztikus (emocionális) zodiákus | |
|---|---|---|
| Kos | → | Halak |
| Bika | → | Bika |
| Ikrek | → | Szűz |
| Rák | → | Mérleg |
| Oroszlán | → | Skorpió |
| Szű | → | Ikrek |
| Mérleg | → | Rák |
| Skorpió | → | Kos |
| Nyilas | → | Oroszlán |
| Bak | → | Nyilas |
| Vízöntő | → | Bak |
| Halak | → | Vízöntő |
Itt a nyilak a mentális → emocionális hatást fejezik ki, aminek ábrázolása a megszokott zodiákuskörön mutat szemügyre venni érdemes összefüggéseket (1. ábra).
A mentális–emocionális jegykapcsolatok alapján kialakuló ábra síkgeometriai jellegek szerinti tagozódást mutat.
A Bika önmagára irányulva pontként (hurokként) jelenik meg (2./a ábra)
A → Kos → Halak → Vízöntő → Bak → Nyilas → Oroszlán → Skorpió nyílfolyam (gráf-körút) egy kettős, konkáv síkidomot határol. Ez az összetett ábra is saját belső tagoltságot mutat. A Kostól a Nyilasig húzódó útvonal négy egyenlő hosszúságú szakaszból áll, a Nyilas → Oroszlán, a Skorpió → Kos és az Oroszlán → Skorpió 1-1 egységgel egymástól eltérő szakaszok. Megemlíthető, hogy a Nyilas → Oroszlán él párhuzamos a Rák–Bak asztrológiai főtengellyel, valamint a Skorpió → Kos él a Rák–Bak főtengelyt az aranymetszéshez igen közeli, 8:5 arányban osztja. (2./b ábra)
Az Ikrek ↔ Szűz és a Rák ↔ Mérleg visszaható kettősei egy-egy egyenes szakaszt (kettős élt) alkotnak, melyek azonos hosszúságúak és egymást metszik. A metszéspont a szakaszokat 0,65:0,35 arányban osztja, mely szintén közeli az ismert 0,618:0,382-es aranymetszés szerinti arányokhoz. (2./c ábra)
E hármas tagozódás egyfajta hierarchiát is jelöl, a három legalapvetőbb síkgeometriai típus származási sorrendjét (pont, vonal, sík), amire a részábrákat alkotó pontok számossága (1, 4, 7) is utal.
d)Az ábra szemügyre vételénél észre kell vennünk, hogy e hármasság magában hordoz egy negyedik minőséget: a c) pont szerinti két szakaszhoz méretben és elhelyezkedésben teljesen harmonikusan illeszkedik az Oroszlán → Skorpió szakasz, megőrizve a Rák → Mérleg szakasszal létrejövő új metszéspont révén a fentiek szerinti arányokat is. Ezen túlmenően látható, hogy e három szakasz tengelyesen szimmetrikus ábrát alkot, ami újabb síkgeometriai minőség, sőt, a térbeliség hordozója is, hiszen tengelyes szimmetria csakis a fél alakzat 180°-os térbeli elfogatásával jöhet létre. Kiemelendő, hogy az alakzat a pontok számát tekintve felezi a teljes, a 12 pontból álló ábrát. (2./d ábra)
A síkgeometriai áttekintés leltárszerű teljességének kedvéért még meg kell említeni, hogy az Ikrek–Szűz, a Skorpió–Kos és a Vízöntő–Bak tengelyek egymással párhuzamosak, s e hat pont egy nem szabályos, de tengelyesen szimmetrikus hatszöget, egy fazékszerű formát alkot. E tengelyek egymáshoz való rokonulása a klasszikus asztrológia planéta-házak beosztásával is összefüggésben van, tekintve, hogy a Merkúr nappali háza az Ikrek, míg éjszakai háza a Szűz, a Mars esetében ez a Kos, illetve Skorpió, a Szaturnusznál pedig a Vízöntő és a Bak. (2./e ábra)
A Bika önmagába fordulása mentális–emocionális egyneműséget képvisel, illetve ezek azonos eredetére, differenciálatlanságára, külön-külön való értelmezhetetlenségére hívja fel a figyelmet.
Az Ikrek ↔ Szűz és a Rák ↔ Mérleg duális, egymásra utaló kettőseiben kiegyensúlyozott kölcsönösség fedezhető fel, amit hangsúlyoz az összekapcsolt jegyek páronkénti azonos (a változó illetve a szilárd) zodiákuskeresztekhez való tartozása is.
A hét pontból álló zárt alakzatban a kölcsönösség már nincs jelen. Az első öt jegy a Kostól a Nyilasig a szomszédosság kapcsolatát képviseli, majd a Nyilastól indulva „valami történik”: megtörik a sorfolytonos haladás, ami a Nyilas után az Oroszlán azonnali belépését jelenti; ezt a Skorpióhoz való (korrekciós?) visszalépés követi, s majd e nagy távolságú kitérő után zárul az ábra a Koshoz visszatérve. A Kos → Halak → Vízöntő → Bak → Nyilas irány a precessziós mozgásnak megfelelő sor, aminek megtörése a Nyilas korának beköszöntéhez Oroszlán-emóciók megjelenését vetíti elő, jövőbeli kizökkenést jósol múltunk és korunk tudatalkotó ösztön–érzelem–értelem egységének állapotából, amit most a szomszédos jegyek hatása jelent.
A negyedik, „lappangó” ábra geometriai jellegzetességein túl meg kell említeni, hogy egy, az Ikrektől a Skorpióig, a kora nyártól késő őszig tartó félévet képvisel. Mint valami felezhetőnek épp a fele, természetesen képviseli az egészet is, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy páronként jelen van benne mindhárom minőségi kereszt két szomszédos jegye, valamint implicite elkülönült egységet „kényszerít” a megmaradó másik félre is, aminek alapján pl. az egyedül álló Bika is „társakra lel” a téli–tavaszi jegyek hatosában.
Az ábrát az asztrológiai keresztek szempontjából vizsgálva az alábbiakat figyelhetjük meg:
A kardinális kereszt két szomszédos jegye, a Rák és a Mérleg egymásra hivatkozó viszonyban vannak, míg a másik két jegy, a Bak és a Kos a precesszió szerinti menet nyílfolyamának részei; az egyenes szakasz így kapcsolódik a síkidomhoz. A négy pont az eltérő típusú ábrák között 2:2 arányban oszlik meg. (3./a ábra)
A szilárd kereszt magányos kezdőpontja, a Bika három ponton csatlakozik a síkidomhoz e kereszt által. E három pont a síkidomon belül különlegesnek minősíthető helyzetben van:
A változó kereszt a kardinális kereszt analógiája szerint alakul: az Ikrek és a Szűz kölcsönösségi viszonyban vannak egymással, míg a Halak és a Nyilas a síkidom részei. (3./c ábra)
Jellemzőit tekintve a szilárd kereszt látszik kitüntetett jelentőségűnek, mert pontjai önmagukban is különös helyzetűek a mentális–emocionális gráfon belüli viszonyaikban. Utal erre az is, hogy a másik két kereszt szárai közé foglalható ábrarészletek egyszerű síkbeli elforgatással fedésbe hozhatóak (egybevágóak), a szilárd kereszt tehát egyedülálló marad.
A 4. ábra a Kos és a Bika között átmetszett és egyenes vonalon elhelyezett állatövi jegyek során mutatja be a jegykapcsolatokat.
Ez a transzformált változat képileg „sterilebb”, tekintve, hogy itt pl. a síkidom már nem konkáv, a szimmetriaviszonyok markánsabbak. Az Ikrek–Szűz–Rák–Mérleg kettős íve közepén jól látható az Oroszlán központi helyzete, az innen induló Oroszlán–Skorpió–Kos csavarvonalon kirajzolódik a Skorpió jelentősége: a vonal e ponton vált át az egyenes egyik oldaláról a másikra, valamint a magányos Bikát nem tekintve 10 egységnyi hosszú egyenesnek itt van a felezőpontja. Az arányok vonatkozásában az alsó nagy félkör és a felső kisebbek sugarai között az 5:3 viszony az aranymetszés tendenciáját képviseli, illetve igen könnyű (bár ez mindig könnyű) az 1–2–3–5–8 Fibonacci-sornak megfelelő szakaszokat találni:
1: Bika – Ikrek
2: Ikrek – Oroszlán
3: Ikrek – Szűz
5: Skorpió – Kos
8: Oroszlán – Kos
Az ábrán ezek a szakaszok nem nagyság szerint sorakoznak, így viszonylag összetett, az egyenesre felcsavarodó alakzatot idéző képet láthatunk. Ennek analógiái széles körben megtalálhatóak a paradicsomi kígyó–almafa ábrázolásoktól a mór oszlopok festett díszítéséig, honi fokosnyelektől a bajor mesterségfákig. A fent egyedül álló Bika-pont az életfák felső régióinak égitesteire éppúgy utalhat, mint a póznák tetejére tűzött totemállatfejekre. Az alsó régió égi tengert idéző vizes jegyei (Bak, Vízöntő, Halak) szintén ismert alsóvilág-analógiákat juttathatnak eszünkbe.
Az íves vonalak a kiegyenesített zodiákusvonallal hét közbülső metszéspontot alkotnak, idézve a sámánlétrák, sámánfák képét, valamint kihangsúlyozva az ókori bolygók, bolygószférák, illetve a mesebeli–mágikus–misztikus hetesség fogalmait. Az 5. ábra létraszerű rajzán a felfelé haladás a precessziós mozgás irányával azonos. Az első és utolsó fok a zodiákus Nyilas–Ikrek tengelyét képviseli. A hétfokú létra állatövi körre való visszavezetése (6. ábra) az említett tengelyre rajzolható „kis-Napév” szerinti nyári–őszi félkört adja. A Nyilas ismét kitüntetett helyzetbe, az indító szerepébe kerül, míg az Ikrek az utolsó elrugaszkodás lehetőségét adja a felsőbb szférák, az ezt szimbolizáló bikafej felé. A Nyilas–Ikrek tengely esetén nem kerülhető el a Tejút említése, ami közismerten e két csillagkép (s nem jegy) közelében metszi az ekliptikát, összeköti azokat. Az ábra példát mutat tehát arra is, hogy miként értelmezhető a Tejút egyszerre égi folyamnak és életfának, égig érő fának; miért, hogy az életfa-ábrázolások sokaságának tövénél forrás fakad, vagy a fa törzse vízből törekszik felfelé.
Az 5. ábra két mozgásképlet elemeit egyesíti magában.
A létra a vertikális le-fel, a csavarodó vonalak a horizontális kintről befelé irányuló mozgáslehetőség megfelelői. Síkban ábrázolva ezt legadekvátabb módon a lépcső (le-fel) és a spirál (ki-be) együttese képes megjeleníteni. Ennek példái a prekolumbián kultúrák épületdíszein, szőttesein éppúgy megtalálhatóak, mint a Föld átellenes tájáról, az ázsiai sztyeppékről származó szőnyegek, szőttesek mintavilágában vagy – mai példát is említve – Molnár V. József formaszervezési kutatásainak eredményeiben.
A 7./a ábrán a zodiákus vetülete és az azon ábrázolható gráfélek olyan változatot mutatnak, amely az aranymetszéssel származtatható logaritmikus spirál képét idézi.
Apró érdekességként említhető, hogy a Mérleg képileg „kilóg a sorból”, csak a Rákhoz kapcsolódó él köti az ábrához, de annak azonnal a közepéhez. E vetületben a Nyilas–OroszIán él ponttá transzformálódik, a „nagy ugrás” láthatatlanná válik. (Megjegyzendő, hogy a Mérleg mint tárgy valóban elkülönül a zodiákus 11 élőlényétől.
A „lappangónak” nevezett, a d) pontban leírt ábra kapcsán is tehetünk szóra érdemes megfigyeléseket. A három gráfét közös szimmetriatengelye egybe esik az ún. Vízöntő-paradoxonból eredő időszakadék–időnyúlás tengelyével. Az e tengely menti befűződés–megnyúlás ábrázolása a világtojás egy lehetséges képét eredményezi. (8. ábra.)
Az ábrarészletek áttekintése után térjünk vissza a tradicionális ábrázoláshoz, az állatövi körhöz. Az 1. ábrán hajtsunk végre három apró módosítást: hagyjuk el a rajz azon részeit, melyek nem tartoznak a gráfhoz; forgassuk úgy el az ábrát, hogy a Skorpió–Kos él álljon vízszintesen, majd a Kos és a Nyilas pontjából húzzunk két kiegészítő függőleges vonalat. Ez utóbbi lépéssel „lábat adtunk” az ábrában rejtező alá. Valaki végig itt volt ebben a rajzolatban, s ez a valaki egy lelkes állat, egy szarvas. Lehet a regék, mondák, kolindák szarvasa, tükrösök, szarukürtök, sótartók szarvasa, de tekinthetjük az állatövi jegyek tizenharmadik, a csillagos égen sosem látható, de onnan származtatható lényének. Homloka Oroszlán, agancsa Ikrek–Rák–Szűz–Mérleg-ágas, szája Skorpió, szügye Nyilas, hasa Bak és Vízöntő, ágyéka Halak, fara Kos, s attribútuma a Bika. Megjelenésén, puszta létén túl szarvasunk sok meglepő (vagy nagyon is ismert és természetesnek tűnő) sajátosságot mutat. Az Oroszlán jegyében lakozó, a kiteljesedett nyár napkorongját viseli fején, s agancsa hegyén a Rák, az élete teljében lévő Nap jegye. Homlokánál a kiegyensúlyozott–intellektuális Mérleg, míg szája, nyelve „csípős”, hiszen a Skorpió (a keleti Kígyó!) uralja. Szügyén az a Nyilas van, aki épp e ponton válik Lóból (ld. ismét a keleti zodiákust) emberré. Hasán a hideg téli jegyeket viseli, szarvasunk tehát nem túlzottan vérmes állat, amit tovább erősít az ágyékot uraló Halak, a legkevésbé potens, sőt, halálhordozó jegy elhelyezkedése. Pedig agancsos állatunk kétszeresen is viseli a hímállatot jellemző díszeket: a Bak, latin nevén a Capricornus, vagyis szó szerint a Kecskeszarvat viselő, ironikusan idézi vissza a fejet koronázó agancsot, de ez a viszony egyben utal a szarv minőségének ellentétes oldalon való testi megvalósulásának törvényszerűségére is. A legalul lévő Vízöntő mind a belső hasi nedvekhez, mind a külső vizekhez legközelebb áll. A faron lévő Kos, a mindenkori tavaszpontunk jegye egyszerre jelentheti a megtisztulás helyét, vagy a természet újjászületésével kapcsolatos genitális értelmezés esetén az új élet forrását is. Ez utóbbi felvetés a női jelleg jelenlétére utal, amit első látásra alaposan megkérdőjelez az agancsosság. Az ellentmondás azonnal feloldódik viszont akkor, ha nem feledkezünk meg szarvasunk „születésének” körülményeiről: a zodiákus jegyeinek olyan kapcsolatából jött létre a kép, ami csak a tudati összetevőket, az értelem és a lelkület világát képviseli. Következésképp fizikailag testetlen, csakis „másodtest, szellemtest” formájában megjelenő, földi közösségi tapasztalataink, tudásunk (és tudatlanságunk) „asztrális projekciójaként” létező. Ezt elfogadva belátható, hogy e szarvas a nemek elkülönülésének szintje fölötti, még mindkét jelleget hordozó állapotot képvisel. A rajzon attribútumként elkülönülő Bika jegye ezt kiemelten hangsúlyozza: a legmarkánsabb hím állat képében megjelenő női minőség (Vénusz uralom, Hold erőnlét) is a kettősség birtoklásának címere. „Tudatszarvasunk” nem „bika-vagy-ünő”, hanem „bika-és-ünő”. A hát vonalával párhuzamosan futó Ikrek–Szűz agancság is két olyan jegy összetartozását jelöli, amely az elsőként önmagára és a világra kitárulkozó értelem (Ikrek), és az elsőként erősen befelé forduló, a meddőségig elszámolni–megszámolni hajlamos mentalitás (Szűz) ellentétes párjait hordozza. (9. ábra; a 10.-en a gráf „szabadkézi átirata” más módú kiegészítéssel erőszakolja a „szarvasláttatást”.)
Valóban szarvas-e ez a szarvas? Kinek-kinek hite, vizuális fantáziája, egy vonalhálózat kiegészítésére, felöltöztetésére való hajlama adhatja meg a tetsző választ. A preindusztriális társadalmak egységes, organikus világképét magukba olvasztó kultúrák, vagy az ezt még képviselni tudó egyéniségek alkotásainak elemzése során rendre rálelhetünk az asztrológiai, asztrálmitológiai párhuzamok rendező elvként való jelenlétére. Itt a metódus inverz logikával vezetett a szarvas (a világtojás, a sámánlétra-életfa) képének létrejöttéhez, melynek során az állatövi jegyek közötti összefüggés felrajzolása, mondhatni egyfajta vizuális indukció vezetett „perszonalizálható” ábrához, amelynek eredményei remélhetőleg visszaforgathatóak, komplex művek (tárgyi ismeretek, felkészültség és látásmód tekintetében egyaránt magasabb szintű) elemzéseinek, eszköztárába, a zodiákusban lévő egyszerű ábrák gyűjteményébe.
Jegyzetek
* Az ŐSHAGYOMÁNY szerkesztési elvei közé tartozik, hogy csak olyan írások jelennek meg a lapban, melyek szerzői a Hagyomány és Transzcendencia Iskolájának tanárai egyúttal. (Vagy elvileg a tanárai lehetnének, de már meghaltak.) Hogy most mégis kivételt teszünk, annak az az oka, hogy egyrészt ez az írás Pap Gábor inspirációjára született, másrészt az, hogy a misztikus zodiákussal kapcsolatban (melyről először Marius Schneider német etno-muzikológus irt Az állatszimbólumok zenei eredetéről című, spanyolul megjelent könyvében, és Pap Gábor koncepciójának fontos részét képezi) még nem jelent meg magyar nyelvű publikáció.