Legyen meg a ti akaratotok.
A démonnak önvalója nincs, nem tud áldozódni, magát föláldozni. Az áldozatot meghozzák a negatív fényben hömpölygő embermilliók. Végrehajtják az élet minden-minden percében, az idők végezetéig az önkiüresítés áldozatát anélkül, hogy az önazonosságot egy pillanatra is megtapasztalták volna.
Krisztus kiüresítette önmagát a halandóság kelyhében. Miután emberként tapasztalta meg az azonosságot az Ember és az Isten, a Teremtett, a Teremtő és a Nem-Teremtett között. Kitárt karral, győztesen lépett át a Halál Kapuján. Testben hozta el a haláltól való megváltás misztériumát a Halál Kapujában összeomló embereknek.
A halálra készülő élet végén a krisztusi megváltás fénye fogad. De lehet-e halálra készülő élet, életre készülő élet nélkül? Az ember tekintse akár siralomvölgynek, szükséges rossznak az életet, vagy ejtse végletesen rabul a formák sokfélesége és szépsége, ha kívülről, kapott-ként szemléli a világot, a halál közeledtére legyőzhetetlen vágy lesz úrrá rajta az elvesztett élet után. Hiszen annyira hozzátapadt – pozitív vagy negatív módon, mindegy –, hogy csak egyszerinek, megismételhetetlennek tudja elképzelni, amit megsemmisülés követ.
A bardo, vagy mondjuk magyar szóval, a pokol bugyraiban szenvedi meg tévedése gyümölcsét.
A szellemi embert azonban – az élettapadás bármelyik formájába zárul is – még egy külön ördögi teher is sújtja: a kétely. Ez odáig fokozódhat, hogy magát a megsemmisülést vágyja megváltásként, fetrengve a káosz kéjében, és így élhet át a pokol belső idejében akár évmilliókig tartó szenvedést is. Buddha a szellemi ember útját járta meg a Bizonyosság és a Kétely zátonyai között, mígnem tudván tudta, hogy a Kétely, az Idő és a Forma ugyanannak a dolognak a világ más-más helyzeteiben elfoglalt vetületei. Az Idő méhében fogannak a Formák, melyek mulandósága szüli a Kételyt, a Kétely széttöri a Formákat, megzavarja az Idő ritmusát, egymásba omlik a belső és a külső idő, és azután kezdődik minden elölről.
Az életre készülő élet Messiása, Felkentje, Királya Buddha. Testben hozta el a Kételytől való megváltás misztériumát. A buddha-i derű a formák börtönéből való megszabadulás győzelme.
De sem a jézusi, sem a buddhai szavak nem szolgálnak igazolásul semmilyen egyházi vagy világi hatalomnak.
Ha a találkozás kell, ha a száj formálta szózat kell, ha az érintés bizonyossága kell, akkor nincs se Jézus, se Buddha, se Megváltás.
Az ember az úttalan, fénytelen semmiben áll. Nincs út.
Az út a belső fényből sejlik fel. Rá lehet lépni, ha a külső és a belső eggyé vált.
A megváltást senki sem hozhatja el.
A megváltás belül fakad.